Ahogy a jó öreg mondás is tartja: „Az vagy, amit megeszel.” Mindig is érdekelt: akkor mit kell ennem ahhoz, hogy jó ember legyek? Mit dobjak össze ebédre, ha nem csak a gyomromat, hanem a lelkemet is jól szeretném lakatni? Hogyan főzzek a családomnak finomat úgy, hogy közben tápértékben is gazdag maradjon az étel?
Mivel a manapság sokat hangoztatott „felgyorsult a világ” mondat valósággá vált, és én is pörgős emberke vagyok, kíváncsi voltam, mit és mikor kell ennem ahhoz, hogy bevihessem az életvitelemhez szükséges energiamennyiséget. Ugyanis a legtöbb energiát a táplálékkal vesszük fel, és a sütés-főzés szerelmeseként igyekszem kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy amit megeszünk, az ne csak finom, hanem egészséges is legyen. Nagyon sokat foglalkoztam a kérdéssel, rengeteg helyen utánaolvastam az étel és a lélek kapcsolatának, és a válaszokat leginkább a keleti orvoslás kultúrájában találtam meg, amely az öt elem tana szerint csoportosítja a táplálékok íz- és szervezetre gyakorolt hatását.
Az öt elem a fa, a tűz, a föld, a fém (vagy másik értelmezésében levegő) és a víz elem, az életerő öt különböző tulajdonságának ciklikus formában való megnyilvánulásai, az energiák ebben a meghatározott sorrendben működnek. Ennek az öt elemnek bennünk lakó kiegyensúlyozottsága rengeteg érzelmi, értelmi kapcsolatunkat, testi reakciónkat meghatározza. A kínai orvoslás a táplálékot nem vitamin- vagy kalóriatartalma alapján vizsgálja, hanem a benne rejlő energiára, és az ételek ötféle energiahatására (forrósító, melegítő, semleges, frissítő, hűtő) helyezi a hangsúlyt, ebben találja meg a gyógyító erőt. A hatások, sőt, még az ízek is az öt elemmel állnak kapcsolatban, így tehát a savanyú íz a fa elemnek, a keserű a tűznek, az édes a földnek, a csípős a fémnek, a sós íz pedig a víz elemnek felel meg. Ezek az ízek nemcsak az ízlelőbimbókra vannak jó hatással: mind élénkít és nyugtat is egy-egy szervet. Így például ha sok csípőset teszünk az ételünkbe, az a májunkra élénkítő hatást gyakorol, miközben nyugtatja a tüdőt. A tüdő élénkítésére a savanyú íz használata javallott, ami közben nyugtatja a májat. A szívet a sós íz készteti szaporább dobogásra, az édes viszont pihenteti, miközben gyorsítja a lépet. Kizárásos alapon: a lép nyugtatására a keserű lesz a nyerő íz, ami a vese élénkítéséért is felel, amit végül a sós íz fog megnyugtatni. Ez a lánc elsőre talán bonyolultnak tűnik, de egy-két makrobiotikus recept követése után már csuklóból kirázza minden háziasszony a megfejtéseket, nem kell aggódni!
Az öt elem ciklikussága, a helyes sorrend betartása a főzésben is kulcsfontosságú – valójában ez a makrobiotikus főzés titka. Így tehát a hozzávalók adagolásánál is elengedhetetlen, hogy az elemek sorrendjében adjuk őket hozzá az ételhez. Ha betartjuk a megfelelő sorrendet, akkor minden elem a legnagyobb energiáját adja, és az energiák összeadódásával ételünk egyszerre lesz finom és energiában gazdag is! Így az egész család nem csak vidáman lapátolja magába a finom fogásokat, de a háziasszony szíve is megnyugodhat: ismét gondoskodtunk az egészséges étkezésükről.